Legkeresettebb alkotók
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Batthyány Gyula keresett alkotó
    Batthyány Gyula
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Aba-Novák Vilmos keresett alkotó
    Aba-Novák Vilmos
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Zichy Mihály Tanulmányok

  1. Zichy Mihály - Varázslat
    1. Zichy Mihály ?? J.n. Hátoldalán: "A Nagymami és Vili Bácsi emlékére szeretettel Riának. Bp. 1989 márc. 3. Csécsery -Rónay Babu" felirattal.

  2. Zichy Mihály - Az uraság családja a majorban megtekinti a birkamosást az intézővel (Birkamosás)
    1. VÉDETT

      Analógiák Zichy Mihály: Francia lány, Tretyakov képtár, Moszkva Zichy Mihály: Nagyanyó és unokái, Tretyakov Képtár, Moszkva

  3. Zichy Mihály - Bordal
    1. Jelezve jobbra lent: Zichy jún 1874.   

      Jobbra lent dedikációs felirat: A Jules Riva en souvenir amitié

  4. Zichy Mihály - A trubadúr

    1. Zichy Mihály 1844-től kezdve a bécsi biedermeier legjelentősebb mesterénél, Ferdinand Georg Waldmüllernél tanult. Waldmüller nagyon szerette Zichyt, s 1845-ben nyitott magániskoljában Zichyt korrepetitorként alkalmazta, sőt 1847 nyarán az orosz Katalin nagyhercegnő mellé maga helyett Zichyt, mint legkiválóbb tanítványát ajánlotta rajztanárnak. Zichy kiváló és virtuóz rajzkészsége, jellemábrázoló ereje már a Waldmüller mellett töltött években megmutatkozott, s első kiállított munkáin, mint pl. A haldokló lovag, vagy a Koporsóba zárás című munkákon is épp ezeket dícsérte a kritika.
      Bár Waldmüller életképein a Trubadúréhoz hasonló historizáló jelleg soha nem figyelhető meg, Zichy már Waldmüller mellett is több hasonló munkát festett. A bortól lelkesedő lovag, vagy A haldokló lovag elképzelésünk szerint a középkor világába helyezett zsánerkép lehetett. Az 1846-ból datált Trubadúr ebből a meggondolásból akár még Bécsben is készülhetett, egykorú kiállításának azonban nincs nyoma. A téma egyébként már korán foglalkoztatta Zichyt, erre utal egy naplójában feljegyzett képcím az 1844-ben festett Nevető trubadúrról. E mű hollétéről nincs tudomásunk.
      Ha témájában nem is, a kompozíció, s az éles világítási effektusok tekintetében Zichy műve nagyonis mesterének stílusát követi. A képsíkkal párhuzamos ablaknyílásba helyezett jelenet kompozíciós sémáját - mint sok más egyebet is - Waldmüller a 17. századi holland zsánerfestészetből kölcsönözte. Például Gerard Dou, Samuel van Hoogstraten hasonló kompozíciói, az úgynevezett "Nisstuk"-ök, vagyis "Fülkeképek" hatása már Waldmüller olyan korai művén megfigyelhető, mint a Négyéves E. grófnő arcképe szőlőindás ablakban (1821). Zichy kompozíciós megoldása bizonyosan ezt a Waldmüller által az 1820-as években felelevenített hagyományt követi. Szintén Waldmüllerre vall a motívumok erős, színpadi hatásokra emlékeztető megvilágítása is.
      A Trubadúr szokatlan kompozíció Zichy életművében. A művész monográfusa szerint (aki szerint a mű Bécsben készült) Zichy korai munkái között ez az egyetlen, amelyen a szerelem témáját, a dalban, a muzsikában kifejeződő eszményi szerelmet festette meg. De e lágy lírai motívumok festését hiába keresnénk Zichy további bécsi alkotásai között. A művész ehelyett inkább továbbra is, és egyre fokozottaban, a tragikus emberi érzelmek, fájdalmak kifejezésére törekszik. Zichynél már ekkor, fiatalon jelentkezik a derűs életképek festése helyett a mély emberi tragédiák, a szenvedés ábrázolása." (Berkovits, 23).
      Zichy életében nagy élményt jelentett 1846-os, négy hónapig tartó itáliai utazása, melynek egy részét Waldmüller társaságában töltötte el. Itáliai tanulmányútjáról készült feljegyzései elvesztek, így az ott készült munkáiról is csak feltételezéseink lehetnek. A most kiállított Trubadúrról elképzelhető, hogy a mű itáliai élményeinek egyik festett dokumentuma. Lázár Béla idézi Zichy 1846-os, bátyjának írt útibeszámolóját, melyből kiderül, hogy Zichy itáliai kalandjai közepette megismerkedett, s "mulat"-ott egy szép olasz nővel (Lázár, 1927. 26.). Feltételezhető, hogy tán a szép olasz nővel való kalandja is motiválhatta, hogy festészetében most először a szerelmet, ráadásul a tiszta, lovagias szerelmet örökítse meg. Nem kizárható tehát, hogy a Trubadúr nem Bécsben, hanem Itáliában készült, s így nemcsak témájában jelent újdonságot a művész életművében, hanem történetileg is fontos mű, hiszen Zichy itáliai útjának eddig ismert egyetlen festészeti emléke.

      Kiállítva:
      Az Ernst-Múzeum Aukciói, XLV. 1930. november,. kat.sz. 514. (repr. IX. tábla)

      Irodalom:
      Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Budapest 1927 (repr.: 4. kép)
      Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága. Budapest 1964. (23.)
      GB
  5. Zichy Mihály - Harcdöntő párbaj
    1. Proveniencia: egykor Ernst Lajos történeti gyűjteményében.

      Kiállítva:
      * Zichy Mihály rajzainak kiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1888. (kat. 72. Harczdöntő párbaj)
      * Zichy Mihály művei. Budapest, Nemzeti Szalon, 1901. (kat. 57. Harcdöntő párviadal, olajfestmény, Zichy Mihály tulajdona)
      * Ernst Múzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zene emlékeinek gyűjteménye. Ideiglenes katalógus. Budapest, Ernst Múzeum, 1912. (kat. VI. terem 19. tétel. Párviadal egy magyar és török vitéz közt. Zichy Mihálytól).
      * Magyar remekművek. Első sorozat. Budapest, Ernst Múzeum, 1921 május. (kat. 42. Lovagi viaskodás. Ernst Lajos úr tulajdona).
      * Zichy Mihály Emlékkiállítás. Budapest, Ernst Múzeum, 1927 június. (kat. 18. Párviadal. Az Ernst Múzeum tulajdona).
      * Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. A Magyar Nemzeti Múzeum Kiállításai VII. Budapest, 1932. (kat. IV. terem 15. tétel. Párviadal magyar és török vitéz között. Szürke olajfestmény Zichy Mihálytól.)

      Reprodukálva:
      * Magyar remekművek. Első sorozat. Budapest, Ernst Múzeum, 1921 május, II/1. tábla.
      * Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 1927, 106. (Párviadal)

      Aukcionálva:
      * A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója. (Amelyen a volt Ernst Múzeum teljes gyűjteményének műtárgyai kerülnek eladásra), Budapest, Ernst Múzeum, 1939 január. (kat. 679. Török és magyar vitéz párviadala).

      Irodalom:
      * Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben. III. Budapest, 1888, 294.
      * Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 1927, 212.
      * Fejős Imre: Egy Zichy-kép sorsa. In: Művészettörténeti Értesítő, 1953/1-2, 156-159.
      * Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964, 244-248.
      * Cennerné Wilhelmb Gizella: "Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben" illusztrációi és illusztrátorai. In: Folia Historica 9. 1981, 59-69.
      * Révész Emese: Illusztrációk az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című kötet számára. In: Zichy Mihály. Szerk. Róka Enikő, Budapest, 2001, 147-150.





      A 19. század végének egyik legjelentősebb magyar kulturális vállalkozása volt "Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben" című történeti, földrajzi, gazdasági, művészeti és néprajzi ismereteket felvonultató, németül 24, magyarul pedig 21 vaskos kötetben kiadott díszműve. E kultúrtörténeti kuriózum Rudolf trónörökös kezdeményezésére jött létre és az ő védnöksége alatt jelent meg 1885 és 1901 között. A magyar kiadás Magyarországot illető nyolc kötetének főszerkesztője Jókai Mór volt, aki emellett a magyarok és elődeik ősi szokásait, monda- és hitvilágát is feldolgozta egy fejezetben. Ennek illusztrálására kérték fel Zichy Mihályt, aki 1886-1887-ben 10 önálló képet és egy címlapot készített Jókai írásához. A program szerint a szerzők és illusztrátorok egyenrangú, egymást kiegészítő munkát végeztek, azaz a képi hitelesség és a művészi kvalitás fontosságára egyaránt ügyeltek. Az eredeti művek alapján Morelli Gusztáv és intézete készítette el a nyomtatásra alkalmas fametszeteket.
      Zichy a szöveg szerinti sorrendben első két ábrázolásának a Pörosztó bajvívás és a Harcdöntő párbaj címeket adta. Ezek Jókai írásának "A magyar nép eredete, alkata, hősi indulata" című fejezetéhez készültek. A harcdöntő párbaj szokásáról Jókai a következőket írta: "Más neme a bajvívásnak volt a csatatéren egymással szemben felállított hadseregek kiváló vitézei között, a mely gyakran ütközetdöntő Istenitéletnek vétetett. Ilyen volt a Béla herczeg és a pomerán óriás közötti párharcz. Egy ilyen párbaj kiváló esetéről így szólnak adataink: Érsek-Ujvárt ostromolták a magyar seregek; a törökök bírták az erősséget. Ibrahim, palankai spahi vezér nagy fennyen bajvívásra hívta a magyar huszárok kapitányát, Bory Mihályt. A viadalra kijött egy csapat spahival Ibrahim s vele szembe ugyanannyi számban a magyar lovasság Boryval. A török vitéznek azonban olyan lova volt, mely a viadalra maga is be volt tanítva, hogy fogaival az ellenfelet harapja, patáival annak lovát paskolja. A mint Bory ezt a fortélyt észrevette, kifogást tett a párbaj ellen. E miatt a két bajvívó kisérete összekapott, egymásra rohantak, dulakodást kezdtek, a minek az lett a vége, hogy a magyarok által megtizedelt török csapat futvást menekűlt vissza a várba; az Ibrahim bég vérengző paripája is a magyarok keze között maradt. Ezt a zsákmányúl ejtett lovat Pálffy Miklós fővezér kapitányának, Draskovics Jánosnak ajándékozta. Később aztán, hogy ismét bajvívásra hívták a törökök a magyarokat, Pálffy parancsára Draskovics szállt szembe a török bajnokkal. De alig csaptak össze, midőn a dühös mén felágaskodva, fogainak iszonyu harapásaival lerántá nyergéből a törököt, s daczára annak, hogy Draskovics ököllel ütötte, zabláját rángatta, addig nem nyugodott, míg az ellenfélt agyon nem gázolta."
      Zichy ezt a művét, miként a sorozat többi darabját is szentpétervári műtermében alkotta 1886-ban. Az orosz cár szolgálatában álló festőművész folyamatos levelezésben állt Jókaival és a mű másik fő szerkesztőjével Nagy Miklóssal, aki a Vasárnapi Ujság vezető embere volt ebben az időben. Zichy 1886. november 16-án kelt levelében például arról tájékoztatta Nagyot, hogy a műhöz festett eredeti képeinek darabját 500 forintra tartja, valamint beleegyezik abba, hogy Morelli Gusztáv a fametszetek készítésekor a képek magasságához akár alul és felül is hozzátoldjon. A most aukcióra kerülő Harcdöntő párbaj című festmény 1901-ben még biztosan Zichy sajátja volt, mivel a Nemzeti Szalonban ekkor rendezett gyűjteményes kiállításon ő volt feltüntetve tulajdonosként. A mű legközelebb 1912-ben bukkant fel, amikor Ernst Lajos létrehozta a nevével fémjelzett Ernst Múzeumot, azaz a magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zene emlékeinek gyűjteményét. A kép ezt követően 1939-ig az Ernst Múzeum kollekciójában volt, majd a gyűjtemény Ernst Lajos halálát követő szétszóródásakor ismeretlen magángyűjteménybe került. Zichy műveinek 2001-es számbavételekor a sorozat eredeti festményei közül már csak négy darab volt fellelhető. Ezt a sort gazdagítja a most előkerült Harcdöntő párbaj, mely az egész sorozat egyik leglátványosabb és kvalitásosabb darabja, s így bármely köz- illetve magángyűjteménynek igazi ékkövévé válhat.
      RA

  6. Zichy Mihály - Szinpadterv Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez: Egyiptomban
    1. • Festő: Zichy Mihály (1827-1906)
      • Méret: 63 x 85 cm
      • Technika: vegyes technika, papír
      • Mű témája: Szinpadterv Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez: Egyiptomban
      • Mű jelezve jobbra lent: Zichy M.
      • Mű hátoldalán: Kiállítási cédula
      • A mű keletkezési ideje: 1885 körül
      • Kiállítva: Országos Szépművészeti Múzeum Zichy Mihály Emlékkiállításán 1952-53 katalógusban 135 számon
      • Reprodukálva: Kovács Dezső igazságügyi szakértő gyűjteménye
      • Irodalom:
          Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága, Akadémiai kiadó, Bp. 1964.
          Bényi László: A zalai Zichy Mihály Emlékmúzeum, Somogyi Múzeum Füzetei, 1970.
          Gellér Katalin: Zichy Mihály, Bp. 1990.
          Lándor Tivadar: Zichy Mihály élete, muvészete és alkotásai, Atheneum, Bp. 1902.
          Zoltán Péter: Ég és Föld között (Regény Zichy Mihály életéről), Corvina, Bp. 1976.

      A rajzoló fejedelem

      Zichy Mihály, a "rajzoló fejedelem" életének nagyrészét a cári Oroszországban élte le. Elismertsége is a cári udvarhoz kötötte 1848-tól 1874-ig, majd 1883-tól haláláig.
      Gondolatiságában azonban nem szakadt el hazájától, illetve szűkebb zalai szülőhelyétől. A kor megkötöttségeivel szemben Goethe, Byron, Lermontov és Puskin romanticizmusa, de ugyanakkor Petőfi, Arany, Madách világa nyomán váltak szabaddá, szárnyalóbbá rajzai.

      Madách világa

      “Zichy valahányszor kontaktusba került hazájával, mindannyiszor éreztették vele, hogy férfias nyíltságára, bátor egyenes lelkűségére nincs itt semmi szükség...Már fiatal korában mellőzték, amennyire csak lehetett. Nem tetszett szabadelvűsége...(de) ő tapasztalt világfi és bölcs művésze az életnek, jól tudja, hogy egy jövendő nemzedék igazságot fog neki szolgálni."- írta Lyka Károly művészettörténész.

      1874 őszén elutazott Párizsba. Bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egylet életébe. Elsősorban azokkal a kritikusokkal, írókkal, művészekkel teremtett kapcsolatot, akik vele rokon forradalmi eszméket és művészi felfogást vallottak. Victor Hugon keresztül baráti szálak fűzték Zichyt Dumashoz is. Párizsban készítette el Goethe és Petőfi illusztrációit, folytatta a Shakespeare-i Falstaffokat. Az 1878-as párizsi világkiállítás után - ahol a Démon fegyverei-t kiállította - kimerült, és az események megviselték egészségét, így Nizzában keresett gyógyulást.
      1883-ban III. Sándor cár meghívására Zichy ismét udvari festő lett. Ebben az időben a magyar irodalom 1862-ben megjelent remekműve, Madách Imre Az ember tragédiája c. színművéhez is készített rajzokat, illusztrációkat. Az elkészült díszalbum 1887-ben jelent meg.


      • Festő: Zichy Mihály (1827-1906)<br /> • Méret: 63 x 85 cm<br /> • Technika: vegyes technika, papír<br /> • Mű témája: Szinpadterv Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez: Egyiptomban<br /> • Mű jelezve jobbra lent: Zichy M.<br /> • Mű hátoldalán: Kiállítási cédula <br /> • A mű keletkezési ideje: 1885 körül<br /> • Kiállítva: Országos Szépművészeti Múzeum Zichy Mihály Emlékkiállításán 1952-53 katalógusban 135 számon<br /> • Reprodukálva: Kovács Dezső igazságügyi szakértő gyűjteménye<br /> • Irodalom:<br />     Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága, Akadémiai kiadó, Bp. 1964. <br />     Bényi László: A zalai Zichy Mihály Emlékmúzeum, Somogyi Múzeum Füzetei, 1970. <br />     Gellér Katalin: Zichy Mihály, Bp. 1990. <br />     Lándor Tivadar: Zichy Mihály élete, muvészete és alkotásai, Atheneum, Bp. 1902. <br />     Zoltán Péter: Ég és Föld között (Regény Zichy Mihály életéről), Corvina, Bp. 1976. <br /> <br /> <p> <em>A rajzoló fejedelem</em> </p> <p> Zichy Mihály, a "rajzoló fejedelem" életének nagyrészét a cári Oroszországban élte le. Elismertsége is a cári udvarhoz kötötte 1848-tól 1874-ig, majd 1883-tól haláláig.<br /> Gondolatiságában azonban nem szakadt el hazájától, illetve szűkebb zalai szülőhelyétől. A kor megkötöttségeivel szemben Goethe, Byron, Lermontov és Puskin romanticizmusa, de ugyanakkor Petőfi, Arany, Madách világa nyomán váltak szabaddá, szárnyalóbbá rajzai. <br /> </p> <p> <em>Madách világa</em> </p> <p> <em>“Zichy valahányszor kontaktusba került hazájával, mindannyiszor éreztették vele, hogy férfias nyíltságára, bátor egyenes lelkűségére nincs itt semmi szükség...Már fiatal korában mellőzték, amennyire csak lehetett. Nem tetszett szabadelvűsége...(de) ő tapasztalt világfi és bölcs művésze az életnek, jól tudja, hogy egy jövendő nemzedék igazságot fog neki szolgálni."</em>- írta Lyka Károly művészettörténész.<br /> </p> <p> 1874 őszén elutazott Párizsba. Bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egylet életébe. Elsősorban azokkal a kritikusokkal, írókkal, művészekkel teremtett kapcsolatot, akik vele rokon forradalmi eszméket és művészi felfogást vallottak. Victor Hugon keresztül baráti szálak fűzték Zichyt Dumashoz is. Párizsban készítette el Goethe és Petőfi illusztrációit, folytatta a Shakespeare-i Falstaffokat. Az 1878-as párizsi világkiállítás után - ahol a Démon fegyverei-t kiállította - kimerült, és az események megviselték egészségét, így Nizzában keresett gyógyulást.<br /> 1883-ban III. Sándor cár meghívására Zichy ismét udvari festő lett. Ebben az időben a magyar irodalom 1862-ben megjelent remekműve, Madách Imre <em>Az ember tragédiája</em> c. színművéhez is készített rajzokat, illusztrációkat. Az elkészült díszalbum 1887-ben jelent meg. </p> <p> <strong><br /> </strong> </p>
  7. Zichy Mihály - Démon
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      Zichy Mihály az 1878-as párizsi világkiállításra alkotta meg A pusztítás géniuszának diadala című 25 m2-es vásznát. A szintén ebben az évben készült Démon c. rajz a kép központi figurájának vázlata, de kivágásában, romantikusabb megformálásában több is annál. A bravúros rajzkészségű Zichy itt a maga ellentmondásos démontípusát jelenítette meg. Egy szép, fiatal férfitest akadémikusan idealizált megörökítésében a történelmi és személyes boldogulást veszélyeztető gonosz szellemet ábrázolta. A monumentálissá növelt figura egyben az antik Mars isten késői utódja és a közeledő századvég haláldémonjainak előfutára. Zichy számtalan remek akvarellje, tollrajza és aprólékos illusztrációja közül nagyvonalú, lendületes kompozíciójával emelkedik ki ez az alaktanulmány.

  8. Zichy Mihály - Mentőcsónak
      • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

      Tizenkilenc éves volt Zichy Mihály, amikor ezt a képet festette, és Bécsben Waldmüllernek, a neves életképfestőnek tanítványaként folytatta Pesten megkezdett festőpályáját. Mestere az emberábrázolás realista útját járta, festőnket is arra tanította, mégis ez a kép drámai témájával messze került az osztrák zsánerképek kedvelt-tréfás életszerűségétől. A francia romantikus festészet kezdeményezőihez, Géricault-hoz és Delacroix-hoz kapcsolódott. Zichy az alakokat a közvetlen előtérbe hozva, kiszolgáltatottságuk lélektani elemzését választotta témájául. Feltűnnek a bécsi biedermeier festészet jellegzetes figurái is a képen, a feszüelt felé játékosan nyűjtózó kisgyermek és az imádkozó öregasszony, szakállas aggastyánok a festészeti akadémiák modelljei, ám annál meglepőbb a fiatal Zichy jellemzőereje és szándéka a jelenet egészének drámai ecsetelésében. A helyzetek és indulatok végső felfokozása miatt nevezte az ifj] Zichyt a romantika francia apostola, Théophile Gautier "monstre de génie-nek: félelmetes zseninek. Mentőcsónakjával ez a fiatalember perbe szállott a hűvösen fennkölt akadémizmussal, s éppen a bécsi Akadémia díját nyerte el vele az öreg professzorok dohogása ellenére.

  9. Zichy Mihály - Bacchánsnő

    1. Zichy Mihály Bacchánsnője több szempontból is fordulóponton áll a festő életművében. 1872-ben készült. Abban az évben, melynek javarészét Zichy a cári udvartól távol, Nyugat Európában töltötte. Zichyben ekkoriban fogalmazódott meg a cárnál való felmondás gondolata, s az Oroszországból való elköltözés egyre kényszerítőbb parancsa. Ugyanakkor nemcsak kronológiailag, hanem tematikusan is két korszak határán áll a mű. Zichy életművében az 1870-es évektől új témák fogalmazódnak meg. Nemcsak egy nyílt társadalom-, történelem- és valláskritikai hang jelenik meg ebben a korszakban Zichynél, hanem az 1850-es évektől művelt erotikus rajzművészete is a a klasszikus, akadémikus formák felé finomodik. Természetes, hogy az a fajta rafinált erotikum, a testiségnek, a szexualitásnak, sőt a társadalmi megítélés szerint illetlennek minősített bizonyos szexuális érintkezési formáknak az ábrázolása, amely Zichy rajzművészetében a legmagasabb művészi fokon, s mindig a jó ízlés határain belül (értsd: a pornográfia határain innen) jelenik meg, csak az intimebb grafikai műfajokon belül érvényesíthető. Zichy erotikus rajzai nem nagyíthatóak föl a "nagy" festészet méreteire. Az intimitások ábrázolása intim műfajt kíván. Ugyanakkor a klasszikus festészetben is megvolt az erotikus tartalmú ábrázolásoknak a létjogosultsága és illő megjelenési formája. Egyrészt a szimbólumok és allegóriák nyelvén, másrészt pedig az antikvitástól örökölt formai repertoárban. A bacchánsnő, mint képi motívum tulajdonképpen nem más, mint a féktelenül tobzódó testiségnek, az ösztönök által vezérelt nyers érzékiségnek akadémikus értelemben is "szalonképes" kifejezési formája. Zichy nagy bacchánsnő-kompozíciói (mint pl. a Priaposz szobrának megkoszorúzása, 1875) javarészt az 1870-es években jöttek létre. A jelen kép átmeneti stádiumban van Zichy addigi túlnyomóan grafikusi munkássága és a nagy, többméteres aktos-kompozíciói (mint a már említett Priaposz-kép, vagy a Hulló csillagok) között. A Bacchánsnőn is nagyon erős a figura, s motívumok grafikai megformálása. A színezés is óvatosan kerüli a vad kontrasztokat, s a pasztózusabb ecsetkezelést. Kék-fehér-vörös skálán mozog a színkompozíció, melynek középső régióját a bacchánsnő érzékien elnyújtózó testének fehérsége uralja. A kép, amelyet 1926 decemberében Jászai Mari hagyatékával együtt árvereztek el az Ernst-Múzeumban (reprodukcióját a katalógus is közölte), Zichy szép hozzájárulása a reprezentatív aktfestészet műfajához, nagyjából egyidőben Lotz, Székely, Szinyei, vagy Benczúr hasonló tartalmú kísérleteivel.

      Proveniencia:
      1958-tól a Magyar Nemzei Galéria letétjében legalább 1964-ig.

      Kiállítva:
      Az Ernst-Múzeum aukciói, XXXIII. 1926. december, kat.sz. 882. (repr. XV. tábla)

      Irodalom:
      Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Budapest 1927
      Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága. Budapest 1964. 357.